<19 Szabadfogású Számítógép verseny 2012-es kiállítása, Design Terminál, Budapest
Az 1995-ös website-od olyan, mint a technológia egy befagyott pillanata, nem nagyon találni ma már ilyen korai honlapokat. 1993-ban Görögországba mentél diplomamunkát írni egy Tempus ösztöndíjjal. Itt találkoztál először hálózattal és internettel?
Görögországban sem volt nagyon elterjedt, de ott már az egyetemen egy elosztott hálózatos adatbázisos projektet csináltunk, persze még nem a mai technológiákkal. Miután hazajöttem, és lediplomáztam, kiderült hogy a Műegyetemre még 4,5 évet kellett volna járnom ahhoz hogy egyetemi diplomát szerezhessek. Szinte semmit sem számítottak be a kandós időszakból. Ekkor a Kandó egyik matematikaprofesszora – aki előtte Hollandiában tanított a delfti egyetemen – javasolta, hogy ott csináljam meg a mesterképzést. 1994 és 1995 között így Hollandiában tanultam, ahol már az első Linuxot installáltuk és internetes dolgokkal foglalkoztunk. Itt készítettem el életem első website-ját, ami azóta sem sokat változott és nem is fog. Meghagytam a mai napig az indulási formájában. 1995-ben aztán visszajöttem Magyarországra, ahol a külföldi mesterképzés egy évét elfogadva felvettek a Budapesti Műszaki Egyetemre.
A kilencvenes évek közepén mennyire volt fontos terület az internet a BME-n?
1995-96-ban már egy érdekes területnek számított. Sok internetes projektet csináltam egyetemistaként is. Például a Pesti Est első weboldalának elkészítésében is részt vettem, ahol egy apróhirdetési motort fejlesztettem egyedül. Az egyetemen is foglalkoztunk hálózati projektekkel, elsősorban azonban önszorgalomból. Ekkor az BME-n volt egy Doom Labornak nevezett terem. A nevét a játékról kapta. Ez egy hálózatra kötött számítógépes terem volt tíz darab géppel, ami akkor elég komoly dolognak számított. Mellette volt az egyetemi számítógépes központ a HSZK (BME Hallgatói Számítógép Központ), de a Doom nem hozzá tartozott, hanem a Számítástudományi és Információelméleti Tanszéknek volt a saját laborja. Így itt a diákok voltak a felügyelők, akik meghatározhatták a labor rendjét. Ebből következett például, hogy ott lehetett lenni éjfélig. Alapvetően sokkal lazább környezet volt, mint a HSZK, ahova be kellett előre jelentkezni. A Doom Laborban rengeteg időt töltöttünk és a játék mellett fejlesztettünk, dolgoztunk.
Hogyan jött be a médiaművészeti vonal az életedbe?
Érdekes családi vonalak értek össze az életemben. A húgomnak akkor a barátja volt Erdély Mátyás – ma már a sógorom – Erdély Dániel fia. Dani egy reklámstúdiót vezetett, és úgy gondolta, hogy az internet egy nagyon izgalmas terep, érdekes kihívás volna a népszerűsítése és ebben üzleti alapon is látott fantáziát. Ez teljesen egybeesett azzal az idővel, amikor az SCCA – amit akkor én még nem ismertem – szervezte az egyik első hazai nemzetközi médiatörténeti és médiaművészeti kiállítást A Pillangó-hatás-t. Ez 1995 őszén volt. Dani unokatestvére, Hanák Péter azon a tanszéken tanított ahol a Doom Labor is volt. Így Dani kezdeményezésére elkezdtük szervezni az első Internet Galaxist.
Megbeszélés A Pillangó-hatás kiállításhoz kapcsolódóan az SCCA Irodában (Mészöly Suzy, Adele Eisenstein, Rajz Helga Eszter, Peternák Miklós, Szegedy-Maszák Zoltán, jobbra elől: Tüdős András, középen Szekeres Andrea), Műcsarnok, 1995 decembere. Fotó: C3 Archívum
1996 tavaszára lett kitűzve megrendezésre a Budapest Galériába az első Internet Galaxis, amin az Intermédia Tanszék hallgatói is kiállítottak. Hogyan jött létre ez az együttműködés?
1995 telén Dani megszervezett egy találkozót az Intermédia Tanszékkel és az informatikusokkal, hogy „összeeressze” őket. Az üzleti rész bemutatása mellett a művészeti részt is fontosnak tartotta. Ide én az informatikusok részéről mint diák jöttem el, Szegedy-Maszák Zoltán pedig az Intermédia képviseletében jött el. Megállapodtunk, hogy Zoli a diákjaival bejön a Műegyetemre a laborba, én pedig szervezek egy pár fős csapatot diákokból, akik szívesen részt vesznek az intermédiás diákok internet közeli ötleteinek a megvalósításában.
Milyen szekciókra bontódott az első Galaxis?
Négy része volt. Egy, ahol bemutatkozhattak a cégek, volt egy rész ahol műegyetemisták tartottak oktatást az internetről, illetve volt az üzleti felhasználóknak és cégeknek szóló rész, ami arra volt hivatott, hogy bemutassa, mire tudnák ők használni a webet. Mindettől kicsit elszeparálva jelent meg a művészeti rész, ami igazából, a tartalmat mutatta be izgalmas projektek formájában.
Szegedy-Maszák Zoltán: Cryptogram (offline-verzió), A Pillangó-hatás, Műcsarnok, Budapest, 1996 Fotó: Sulyok Miklós
A teljes beszélgetés az ArtMagazin Hálózat című rovatában jelent meg.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap tárfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” kiemelt projekt keretei között valósult meg.
