Hálózat

Seres Szilvia beszélgetése Tóth Krisztiánnal, a CarnationGroup/POSSIBLE CEE vezetőjével, kreatívigazgatójával.

Tóth Krisztián   Forrás: Tóth Krisztián

Rendszertervező mérnökként végeztél, majd a MALÉV-nál futottál be szép karriert, de én a ParaRadioból és mindenféle egyéb szubkulturális aktivitásaid révén ismerlek. Honnan indul mindez?

1992-ben költöztem fel Budapestre, ahol a Műszaki Egyetemre jártam, de már előtte a zalaegerszegi zenei-kulturális underground közösség tagja voltam. A Második látás fanzine-ek fénymásolása, Hortobágyi László, Test Department, Les Tambour Du Bronx, Front Line Assembly, A.c.t.u.s. másolt kazettáinak továbbmásolása és Commodore 64 játékok cseréje mindennapi tevékenység volt. 1990-ben voltam a Cro-Magnoni Cola – magyar indusztriál zenekar – koncertjén Zalaegerszegen, ahol egy nagyon durva kivetítés volt a kivilágítatlan színpad mögött a zenekar hátterében durva hardpornó, atomrobbanás vizuállal, amit az emberek a földön ülve néztek csendben.


Cro-Magnoni Cola (C.M.C.): Vörös földek, 1989

Ezeken a korai eseményeken még csak sodródtam, de már akkor igyekeztem megosztani azt, amim volt zeneileg. 1988-tól nagyon sokat stoppoltam itthon. Aztán 1992-ben nyomtunk egy ötven napos stopot az egyik legjobb barátommal 20.000 Ft-ból Európában, ami után minden évben mentem nyáron. Nem loptunk, nem csaltunk, de rengeteg kalandunk volt. Fontos élmények ezek.

Hegedűs Feri (Hege) és Tóth Krisztián (Hitch), 50 napos stop, 1992   Forrás: Tóth Krisztián

A Hitch (hitchiker) becenév akkor innen van.

Igen. A nagybátyám – aki anno szintén disszidálni akart – félve nézett minket, hogy ezek ugyan mit akarnak. Tényleg volt egy naiv exit-tervünk, hogy eljutunk valahogyan Londonba, és onnan irány Amerika. Egy fényképezőgép-barter lett volna az egyik teherhajó-potyautas-jegy, a másik valami szesz, amit Hegedűs Feri (Hege) barátom hozott magával. Kint volt pár lemezbolt, ahova tudtuk, hogy be kell jutni és lemezeket kell hazahozni. A Muslimgauze nevű zenekar volt akkor a nagy kedvencem és szerettem volna itthon is megmutatni. Mindeközben a Műszaki Egyetemen kicsit kilógtam az ottani arcok közül. Közlekedésmérnököknek tanultunk és mindenki műszakilag volt autómániás, míg én a járművek formáit és a művészetet szerettem. Azért mentem oda, mert informatikával, rajzzal és dizájnnal hobbi szinten foglalkoztam, és mivel szerettem az utazást – ebből szuper tudományos alapokon össze is állt – hogy akkor közlekedésmérnök leszek.

Másolt zenék, házibuli, Zalaegerszeg, 90-es évek   Forrás: Tóth Krisztián

Mennyire sikerült Budapesten megismerkedned az underground körökkel és a zenei szcénával? Kerested a kapcsolatokat?

1994-ben amikor rengeteg zenét összegyűjtöttem és különböző klubokba jártam, akkor Villaroel Hektor az egyetemen szólt, hogy a Tilos mellett van egy rádió a 98MHz-en, és hogy nem akarok-e műsort csinálni. Mondtam neki, hogy biztos, hogy nem. Azért hallgattam és gyűjtöttem zenéket, mert a rádióban nem találtam olyat, ami tetszett volna. Végül is azért bementem megnézni és volt egy diszkrét bája az egésznek, ami miatt, hogy tettem egy próbát. A Műszaki Egyetem E épületének a tetejéről adtak egy 100 wattos minimál adóval. Az első alkalommal a liftben találkoztam Kelemen Bélával és Szörnyi Krisztával, aki - mint később kiderült - előttem csinálta 8-tól 9-ig a Gázt! című műsort, ahova olyan magyar underground zenészek voltak meghívva, mint például a Korai Öröm, a FreshFabrik, akik akkor tűntek fel és még nem adtak interjúkat kommerciális csatornákon. Ezután jöttünk mi a Das Labor című kísérleti indusztriális műsorral, ahol végül is Kelemen Béla lett a technikusom. 80% zene, 20% duma. A zenék nagyon adták az ívet, én kevésbé voltam jó. Mindenféle kísérletező dolgot bemutattunk, és átütő siker lett. A műsorvezető kollégáim nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy betelefonálnak a műsorokba, nálunk állandóan csengett a telefon, hogy mik ezek a zenék, honnan vannak.

Kelemen Béla, Forgó úr, Szörnyi Krisztina, Tóth Krisztián, 1994   Forrás: Tóth Krisztián

A kevésbé ismert, független kiadós zenéknek lett egy közepes méretű rajongótábora. Volt például egy pestszentlőrinci zeneőrült nyugdíjas, Forgó úr, aki annyira addikt volt, hogy vette fel a műsorainkat, és folyamatosan jött zacskónyi kazettákkal, hogy másoljon. Az egyik szintén érdekes hallgatónk volt Rónai András (Quart), Scorn-rajongásunk is közös volt. A hallgatók átlag feletti zenei kultúrával rendelkeztek. Lett egy kb. ötezer fős hallgatói táborunk úgy, hogy nem igazán promótáltuk a műsort. Utánunk jött Palotai Zsolt népzenei műsora. Én még befejeztem egy zuzós Laibach-kal és utána Palotai letisztította. Futott a műsornak egy melléklete is, a Fogaknak csikorgatása, ami nagyon extrém volt, tényleg a meghallgathatóság határán mozgott.

X-Lab partykon is résztvettél?

Azok párhuzamosan a magyar electro- és acidkultúrában ekkor kezdődtek DJ Titusz és Tadeusz révén. Valahogy belesodródtam úgy, hogy nem használok drogokat, nem dohányzom, nem iszom alkoholt, de mindenki körülöttem a szubkultúra adottságaiból adódóan élt ezzel. Jobbnál jobb, legendás partykon voltam ebben az időszakban. Volt egy Fáklya Klubos buli is, ahol megjelent Mészöly Suzy, aki elkezdett arról beszélni, hogy online rádiót indítanak, és hogy rólam nagyon jókat hallott. A 98MHz-ből kicsit kilógtam, mert túl zajos/underground volt a műsor. A szövegek alá folyamatosan hangkollázsokat kevertünk, a beszélgetés alatt semmilyen szabályt nem tartottunk be, a főszerkesztővel ebből keletkezett is konfliktus. A vége az lett, hogy két év után eljöttünk. Sőt, most már elárulhatom azt is, hogy volt ott egy vastag piros könyv, amibe a vendégek írtak - az nálunk van. Sok jó műsor volt akkoriban, de hármat kiemelnék még: Náray Marci a Lepcsánkát, Janó Tamás (Juice) a Rétegelt lemezek című műsort vezette, illetve Biljarszki Emilnek is volt műsora.

Rónai András bejegyzése a műsor megszűnésekor, Das Labor vendégkönyv, 90-es évek második fele   Fotó: Tóth Krisztián

Suzy meggyőzött arról, hogy az online rádióé a jövő?

B2Mennel később a C3 tetőterében, a konyhában szembe lévő pici lyukban már arról beszélgettünk – ez volt a ParaRadio székhelye 10 négyzetméteren –, hogy lesz egy 12 konkurens usert bíró RealAudio szerverünk és Maróy Ákos, Antal Gergely (pgaAlieN), illetve Kuti Sándor (Vakond) – aki ekkor a Petőfi Rádió munkatársa volt – majd tudja a technikai dolgokat. Volt egy nagyon érdekes nyári gyűlés is, ahol mi alapítók vettünk részt. Erre az életrajzomban az autodidakta módon összeszedett audio- (Saw32, SoundForge, CakeWalk, Cubase) és vizuális szoftverek tudásomat tüntettem fel, aminek Molnár Dani (B2MeN/soobrosa) nagyon örült. Az asztalnál ült Simó Gyuri, Csejdy András, Bari Máriusz (D4M4g3, Ld50.hu, a Nyócker egyik forgatókönyvírója), Antal Gergely (pgaAlieN, MachoPoker, Machomedia), B2Men, Jinx, Suzy. Simó akkor a portál szót már tudta, mert éppen New Yorkból érkezett vissza, ahol olvasott róla valamelyik újságban. Utána még rengetegen megjelentek a C3-ban, például Pita (Nótári Péter, később NeonMusic), Valdi (Valdinger Gábor, BladeRunnaz), Tricky (Éder Bálint, Brill), she (Csekey Ildi, WaltDisney/Cink.hu), Somac (Somogyi Endre, IAB ügyvezető), Boldog Ferenc (Happy) és még vagy 40-en (pararadio.hu).

 
ParaRadio hirdetések az Inertián   Forrás: Tóth Krisztián

A teljes beszélgetés az ArtMagazin Hálózat című rovatában jelent meg.