Seres Szilvia beszélgetése dr. Kovács Lászlóval, az MTA SZTAKI Elosztott Rendszerek Osztályának (DSD) alapító-vezetőjével és dr. Micsik Andrással, az Elosztott Rendszerek Osztály csoportvezetőjével.
A SZTAKIWeb az ország első néhány World Wide Web szervere között jött létre és az Elosztott Rendszerek Osztály megalakulásához vezetett. Itt művészek közreműködsével számos digitális művészeti projekt is létre jött a 90-es évek elején. Hogyan indult ez a kooperáció?
Dr. Kovács László: A részleg megalakulása előtt Párizsban tanítottam. Amikor 1993-ban visszajöttem, ez volt az első olyan újonnan alapított egység az MTA SZTAKI-ban, ami a webtechnológiát próbálta alkalmazni, bevezetni és elindítani Magyarországon. Kerestük az utakat. Ekkor indult a SZTAKI-szótár, és ennek az útkeresésnek köszönhetően kerültünk kapcsolatba művészekkel is, elsőként Eperjesi Ágnessel.
Dr. Micsik András: Az osztály 1994 januárjában alakult, de előtte már külföldről hazaszólt Laci hogy csináljunk egy webszervert. Az első helyről azonban hajszállal ugyan, de lecsúsztunk, mert a BME megcsinálta előttünk. Így a mi szerverünk lett talán a második Magyarországon. De a a SZTAKI-ban már 1978-ben elkezdtek behatóan foglalkozni a számítógéphálózatokkal. A SZTAKI-ból nőtt ki az NIIF program. Ez arra szolgált, hogy a közszférának – ezen belül is a tudományos kutatásnak és felsőoktatásnak – legyen internet szolgáltatása. Az NIIF nálunk tíz évig működött, majd önálló intézménnyé alakult. Ez nyújtja Magyarország alapvető hálózati internet-infrastruktúráját, valamint a kutatói, egyetemi, könyvtári hálózati szolgáltatásokat.
K.L.: Úgy emlékszem, hogy Weber Imre volt az első művész, akivel először dolgoztunk együtt. Ő csinált először Magyarországon igazi webes művészetet. Nagyon kevés webes technológiákhoz értő műszaki szakember volt még a kezdetekben, a ’90-es évek első felében. Abban a körben, amelyben az első webes projektek készületek Magyarországon szinte mindenki ismert mindenkit. Elszigetelt dolgok ettől persze még lehettek. Volt egy gyűjtőoldal a Műszaki Egyetem révén, ahol az NCSA What's New oldalához hasonlóan lehetett regisztrálni az újonnan létrehozott, interneten elérhető tartalmakat.
Informatikai Tárcaközi Bizottság index oldala 1996-ból Forrás: MTA SZTAKI DSD
Weber Imrével hogyan alakult ki a kapcsolatuk?
K.L.: Az egyik minisztériumtól több megbízásunk volt, és egy webdizájn elkészítéséhez kerestünk grafikust. Története során ugyanis a DSD számos WWW honlapot és portált hozott létre, úttörő szerepet játszott a kormányzati, minisztériumi, főbb állami hivatali honlapok és portálok kezdeti megtervezésében és megvalósításában, sőt üzemeltetésében, illetve az akkoriban még vadonatúj technológiák kormányzati bevezetésében.
A DSD hozta létre például a Miniszterelnöki Hivatal, a Magyar Kormány első honlapjait, az Egészségügyi Minisztérium és még sok más kormányzati szerv portálját, valamint a Magyar Tudományos Akadémia, az NIIFP website-ját is. Úgy emlékszem, hogy Eperjesi Ágnes ajánlotta Weber Imrét, aki a első honlapdizájnt készítette el nekünk, pontosabban az állami szféra részére. Ez volt az Informatikai Tárcaközi Bizottság honlapja. Az első webes design munkák után aztán egyre több érdeklődő művész kapcsolódott a DSD-hez, ahol kollégáink végezték a művészekkel közös, saját indíttatású művészeti projektek műszaki, szoftverfejlesztési feladatait.
M.A.: Ez egy nagyon jó időszak volt. Itt volt egy új dolog, a webtechnológia, aminek érdekes volt az a része hogy mit lehet vele kezdeni művészetileg, miközben mi próbálgathattuk, hogy meg tudjuk-e valósítani technikailag a művészek elképzeléseit.
K.L: A művészek hozták az ötleteiket: kitalálták például az interaktivitást, illetve hogy mi az, amit a virtuális térben akarnak láttatni. Mi adtuk hozzá a műszaki hátteret, a szoftverfejlesztő-munkát és a pár hetes, hónapos intenzív együttműködés után publikáltuk a kész műveket az interneten.
Emiatt jött létre a SZTAKI Galéria? Melyek voltak az első bemutatott művek?
K.L.: Várnai Gyula Anamorfózis 2.0 VRML-modellje mellett Weber Imre három intsallációval indult, ahol „elmúló szobrok" hálózati ottlapjai – a kezdetekben a honlapokat ottlapoknak nevezték – jelentek meg. Weber eltűnő műveiről készített képeket, amelyekre rákattintva a „látogató” több információhoz jutott. Ezt a hármas installációt állítottuk ki az 1996-os Internet Galaxison, ami Weber Imre és a DSD közös munkája volt. Ő hozta a képeit és közösen találtuk ki, hogy mit lehet velük kezdeni.
A második installációja egy 3D VRML-munka volt, ahol egy hegyet modelleztünk. A hegy tetején képállványokon állította ki Imre az „elmúló műveiről” korábban készült képeit. Így egy virtuális kiállítótérben a művek az interneten keresztül megnézhetőkké váltak, kvázi új létformába kerültek.
Weber Imre három virtuális installációja (1996) Forrás: MTA SZTAKI DSD
A harmadik installáció már animációkból állt össze. Imre képeket készített a saját lakásában, és mi ezeket animáltuk meg scriptekkel, hogy mozogjanak a képernyőn. A képrészletek animálását egy megadott koreográfia alapján generálta le a program. A műveknél megadott „együttműködő művész” minden esetben a projektben résztvevő fejlesztőt jelentette. Weber Imre három virtuális installációja (1996) Forrás: MTA SZTAKI DSD
A szintén a galériában megjelenő Artworld Anonymous csoport például technikai információkat gyűjtött össze arról, hogyan lehet ingyen telefonálni – ekkoriban még kártyás telefon volt – és erről online kiadott egy bédekkert mint műalkotást. Ez azonban használható is volt akkoriban, az illegalitás és legalitás határát kerülgetve. (A csoport Pereszlényi Rollandhoz volt köthető). Ezek az információk később, amikor a telefonszolgáltató cégek felfedezték a csalásokat és intézkedtek azok kiküszöbölése érdekében, elavultak. Azonban a mai napig elérhetők a bédekkerben a hackelésekhez adott akkori technikai leírások.
Az Artworld Anonymus csoport website-ja. „Artworld Anonymous: egy tanácsadó testület eredményei az interfész-kutatás területén. A tanácsai nyomán jött létre például a Telemorzsák/Telefloppyk, Útikönyv Telephóniába, azaz média-archeológia a lemezlovasok munkamódszerével.”
A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
A teljes beszélgetés az ArtMagazin Hálózat című rovatában jelent meg.
