Hálózat

ABCD Interaktív Magazin, CD-ROM-os periodika, IDG Magyarország, 1994-1996 (8+2 szám)  Forrás: Szakadát István

Mikor  jelent meg először az életedben az internet?

A rendszerváltás előtt az internet technológia COCOM-listás volt és ezt kiváltandó és helyettesítendő a magyar akadémiai szféra fejlesztett saját megoldásokat. Az ELLA például – ami egy levelezőrendszer – emiatt született, de minden lehetőséget, ami az internetben volt, megcsináltak. Mára csak az ella.hu mint domainnév maradt meg hírmondóként.  A rendszerváltás pillanatában az addigi infrastukruktúrát kidobták és lecserélték az eredeti technológiára. 1991-92-ben tudtunk pályázati pénzből venni egy erős unixos gépet, és azon már volt minden, ami az internethez kell. Kelemen Gáborral együtt kezdtük el tanulni, hogy hogy kell használni. Én legelőször azt a lehetőségét használtam ki az internetnek, ami a távmunkát jelentette. A BME-n egy másik egyetemi épületben volt egy nagyon erős gép olyan szoftverekkel, amelyek nekünk nem voltak (Arc/Info, Oracle), és ezzel a technológiával már meg lehetett azt csinálni, hogy annak a gépnek az erőforrásait irányítottuk át a mi gépünkre, és így dolgoztunk. Ezért mielőtt érdemben levelezhettünk volna – nem volt kivel, bár levelezés már volt – már távmunkáztunk. Ez azért érdekes, mert a hétköznapi életben ez a technológia terjedt el a legkésőbb.
 
A Gopher mennyire hozott újat?

Az első megosztott dokumentumkereső volt. Addig csak levelezni tudtunk, és voltak ftp-archívumok, ahonnan képeket lehetett letölteni. Ez borzasztó lassú volt, mint minden akkoriban. Viszont először képeket látni a világ bármely tájáról nagyon izgalmas volt. 1993-ban jött a döntő fordulat, amikor megjelentek a grafikus böngészők. Emlékszem, az elsőnek Viola volt a neve. Bár 1990-91-re Tim Berners Lee-ék már definiáltak mindent, ami a webhez kellett, de amíg nem jelentek a grafikus böngészők, addig a web nem tudott terjedni a laikusok körében. A nagy robbanás 1994 végén volt, amikor a Stanfordon kitették a Mosaic böngészőt. Pillanatok alatt elterjedt a világban, és a web – gyakorlati szempontból – innentől datálható. Megvolt a HTML, azaz a szabványos nyelv, és megjelent egy olyan grafikus böngésző, ami már stabil volt és jó felhasználói élményt adott.

Tartalmak, 1994 vége, 1995 eleje
Forrás: Szakadát István

Nyírő András és a te nevedhez fűződik az első hazai interaktív CD-ROM-periodika az ABCD húsz évvel ezelőttről. Ez hogyan indult el?

1993-ban csináltuk meg a Politika CD-t és 1994 végén mentünk el az IDG Magyarország vezetőjéhez, Bíró Istvánhoz, hogy csináljunk egy multimédia CD-ROM-folyóiratot. Ez lett az ABCD. Ebben Kelemen Gáborral együtt csináltunk egy Hálózat rovatot, ahol mutogattuk, hogy mire jó, mit ígér az internet. Ez adta a példát később Nyírőnek és mindenkinek, hogy az internettel foglalkozni kell. Az elején csak mi tudtuk, hogy mit jelent a web, és hogy milyen érdekes. Az 1995/2-es számig nem volt dialup-szolgáltatás, és csak az egyetemeken volt hozzáférhető az internet. A szerkesztőségben senki sem ismerte, nem volt napi élmény. 1995 tavaszán jelent meg az első dialup-szolgáltató, aki adott az ABCD szerkesztőségnek egy előfizetést. Ezt Nyírő András kezdte el használni, és egy egy hetes vidéki elvonulás után úgy jött vissza, hogy „Arccal az internet felé!” 1995 nyár elején állt elő az iNteRNeTTó ötletével.

Politika for Windows Magyarország, 1944-1989
Társszerző: Nyírő András, Kiadó: Aula Kiadó, 1993,1994,1995,1996
1993 májusában jelent meg a Politika for Windows, az első magyarországi multimédia CD-ROM. Alapját a Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához című könyv adta és körülbelül két-három hónap alatt készült el. 1993 májusában még „aranylemezek” (egyenként írt CD-ROM-ok) kerültek árusításra, a nyár végére lett nyomtatott lemez. A „szerzői szoftver” a Microsoft Viewer nevű alkalmazása volt. 
Forrás: Szakadát István

Mikor csináltátok meg az első website-otokat?

Az első website, amit megcsináltunk még az iNteRNeTTó előtt volt 1995 nyarán. Az 1995 májusában elkészített 301-es parcella CD-ROM alkotója Jovánovics György volt, aki részt vett a XLVI. Velencei Biennálén. Ehhez készítettünk először website-ot, ami azóta már eltűnt.

Voltak kapcsolatok a 90-es évek elején hálózati és technológiai vonalon?

Technikailag a műszaki emberek mindig előttünk voltak, és mi tőlük tanultunk. A SZTAKI akkoriban még az interneten nem volt látható, vagy legalábbis mi nem vettük észre. Mi egy dologra figyeltünk, amit Máray Tamás csinált 1993-ban a Folyamatszabályozási Tanszéken: ez egy linkgyűjtemény volt Magyarországról. Lehet, hogy mások is kitettek dolgokat (például a SZTAKI), de azok érdektelenek voltak. A mérnökök nem értettek a médiához és a tartalomhoz. A kezdetekben még minden nagyon primitív volt. Én 1995-ben összeszedtem az ABCD valamelyik számában az akkori vezető technikai cégek honlapjait, mivel ezek a cégek jelentek meg először honlapokkal (Digital, HP, IBM stb). Sivatag volt az, ahogy kinéztek a mai látványokhoz képest. Semmi értelmes tartalom nem volt ezeken a honlapokon. A mérnökök tehát ott voltak már, csak érdektelen dolgokkal.

Hungarian Home Page, 1994 vége, 1995 eleje
Forrás: Szakadát István

Ebbe a „sivatagba” robbant be az iNteRNeTTó?

1995-ben az iNteRNeTTó azért tudott robbani, mert ott volt először napi tartalom, ami megfogta a látogatókat, mert a médiához értő emberek csinálták. A kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy egy szakmák közti szimbolikus háború kezdődik és marad fent hosszú ideig, ugyanis nagyon sokféle szaktudást kell egymásra építeni, és ezek között ki kell, hogy alakuljon valamiféle munkamegosztás. Kell informatikai mérnöki szaktudás, de az magában kevés. Az új szakma, amit még csak akkor kezdtünk el tanulni, az az interaktív szerkezet és narratíva kialakítása volt. Kell látványterv, kell felhasználóiélmény-tervezés stb., amit ma már meg tudunk nevezni, és képzések is elindultak már ezek kapcsán, de nekünk mindent akkor kellett kitalálni. Akkor már tudtuk, hogy a technológiai fölényben lévő mérnököket le kell nyomni, a siker titka a tartalom. A „Content is King” jelszava már akkor megfogalmazódott. Ez egy szimbolikus háború jelszava volt és az lesz mindig is. A versengés mellett persze ugyanolyan fontos az együttműködés mozzanata is. Ha valaki nem tudott kooperálni a többi oldal képviselőivel, hamar érdektelenné vált az egész.

Az ABCD és a Hálózat rovat kapcsolata a hírvivésben ki is merült?

Nem tudtunk mást csinálni. Az első év után az internetet érdeklő vitás kérdéseket is elkezdtük tematizálni, mint például a cenzúra és korlátozás kérdése Amerikában. Behoztunk egy új médiumot a CD-ROM-ot, amiről tulajdonképpen az elejétől kezdve tudtuk, hogy halott médium. Ennek ellenére csináltuk az ABCD-t, kísérleteztünk vele, de tudtuk, hogy hamarosan itt lesz az internet. Amit akkor tehettünk, hogy egy „halott médiumon” keresztül beszéltünk egy következő generációs médiumról. Ami a kezdetekben annyira lassú és tartalmilag, technikailag annyira egyszerű volt, hogy gyakorlati értelemben még várni kellett rá.


ABCD Interaktív Magazin, CD-ROM-os periodika, IDG Magyarország, 1994-1996 (8+2 szám)
Forrás: Szakadát István

Mennyi példányszámban jelent meg az ABCD? Hogy alakult ki a látványa?

Az elején 500-1000 példánnyal indult és 1995-ben a 3. és 4. szám felment 4-5000 példányra. András hihetetlen jó tárgyaló volt, aki mindig tolta maga előtt Bíró Istvánt, az IDG Magyarország vezetőjét a döntéseket segítve (sugallva). Szerintem magyar nyelvterületen az ABCD óta nem adtak el ennyi példányt egy CD-ROM-ból. Nagyon gyors felfutása volt. Hogy hogy alakult ki a látványvilág? A kezdetekben ez is ugyanolyan szakmai komptencia alapú konfliktus volt, mint amiről már beszéltem. Valahogy megjelent köztünk Yasar Meral, akinek el kellett fogadtatnia azt, hogy látványtervezőként egyenrangú félként szálljon be mellénk.

Az ABCD első próbaszámának készítésekor András bele akart szólni abba, hogy mi, hogy nézzen ki. Meral sokszor mást akart. A konfliktus végül úgy oldódott meg, hogy András eltűnt egy hétre, és ezalatt az interaktív vázak alapján megcsináltuk a látványt Meral elképzelései alapján. Amikor András visszajött, meglátta egészben az eredményt, akkor rögtön elfogadta Meralt, és onnantól kezdve Meral lett a királynő, a harmadik meghatározó ember az ABCD-ben. A korabeli kortárs művészek is mind elismerték, hogy Meral gyönyörű látványt készített, ami a történet végére teljesen kiforrott. Enélkül harmadakkora sikert tudtunk volna csak elérni az ABCD-vel.

ABCD-szerkesztőség az első időszakból, felső sor: Bánki Horváth János, Bíró István (IDG vezetője), Dombi Gábor, Komár Erzsébet, Gerényi Gábor, Barczi Imre; alsó sor: Kelemen Gábor, Yasar Meral, Godány István (programozó), Nyírő András, Skultéty Péter (videós), Szakadát István

Az ABCD periódikának voltak művészeti tartalmai?

Persze! Már az elindulása is egy művészeti projektnek köszönhető, mert a próbaszámra feltettem a Kolinda együttes zenéjéből mintákat. Mielőtt megjelentünk volna a próbaszámmal, Bíró István biztosítani akarta magát és szervezett egy bemutatót a Felügyelő Bizottságnak, hogy prezentáljuk a próbaverziót még az indulás előtt. A bizottság tagjai mérnökök voltak mind, például Havass Miklós is benne volt, aki a magyar számítástechnika egyik nagy doyenje. Andrással ketten sorba mutattuk be a rovatokat, de elmaradt az ováció. Aztán, amikor jött a koncert rovat, a Kolinda együttessel, akkor Havass Miklós felkapta a fejét, hogy „Kolinda? Mutassátok csak!” – és akkor végig kellett nézni az egészet, és a hangulat egy csapásra megváltozott, és zöld lámpát kapott a projekt.

Az ABCD pedig mindvégig tele volt művészeti tartalmakkal, irodalmi, képzőművészeti, zenei tartalmakkal. Valamikor megcsináltam az ABCD repertóriumát, csak végig kell futni rajta, látszik, hogy milyen sok művészeti rovat, téma volt benne. Az 1995-ös számban egy videóinterjút csináltunk Lajkó Félix-szel, azt nem mondanám, hogy mi fedeztük fel, de korán bemutattuk őt. Figyeltük a kortárs kultúrát, és ami tetszett nekünk, azt behúztuk tartalomnak. Az 1995-ös harmadik számban a Budapesti Őszi Fesztiválnak már saját rovata volt.


ABCD Interaktív Magazin, CD-ROM-os periodika, IDG Magyarország, 1994-1996 (8+2 szám)
Forrás: Szakadát István

A copyright kérdésre mennyire figyeltetek a kezdetekkor?

Mindenki nyitott volt, és akkor mi nem foglalkoztunk szerzői jogi kérdésekkel. Ha valamit fel akartunk dolgozni, megkerestük a szerzőt, senki sem utasított minket akkoriban vissza. Esterházy Péter például a Kis magyar pornográfiából adott egy részletet, ami mellé a Filmarchívum filmhíradóiból illesztettünk be anyagokat. Biztos volt olyan is, hogy copyrightot sértettünk, de annyira új volt minden, hogy akkor még senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az egyetlen kivétel a Bartók CD-ROM volt, ami elkészült, de nem jelent meg copyright-okok miatt. De az egy másik történet, és akkor inkább az volt a kivételes.

Tartalmi szempontból voltak még fontosabb szereplők akkoriban?

Tartalmi szempontból a kezdetektől fogva fontos erőcentrum volt a Peternák-féle társaság. Amikor megjelent a Politika CD, akkor Miklósék megkerestek minket hogy kooperáljunk, amiből annyi lett, hogy megismerkedtünk, de aztán a nagy egók „összecsaptak”, és lepattantak egymásról. Azt hiszem. A személyes kapcsolatok megmaradtak, de intézményes együttműködés nem alakult ki. Mi csináltuk az ABCD-t, Miklósék a Metaforumot, az Internet Galaxist, aztán a C3-at. Tudtunk egymásról, de párhuzamosan mentek egymás mellett ezek a történetek.

Nyírő és a te sikeretek titka a bölcsész végzettségeteknek volt köszönhető a kezdetekben?

Mi érzékenyen használtuk a technológát és média szempontból kezeltük, amiben  a bölcsész végzettségünk nyilván sokat segített. És ezzel jó mintát mutattunk, úgyhogy pillanatok alatt nagyon sok, az új lehetőségekre érzékeny szereplő jelent meg körülöttünk. Kialakult egy nagy holdudvar az ABCD körül, és onnan mindenki átterelhető volt később az internet világába. Sok ABCD-s lett a magyar digitális kultúra fontos szereplője a későbbiekben. Ami az ilyen oldalági projektek közül nekem különösen fontos, az a Filmintézetben Komár Erzsi vezetésével 1995-től elindított MozgóKépTár-CD-ROM-sorozat fejlesztése volt, ami 2011-ben zárult le a hatodik szám megjelenésével, és elég kevesen tudnak a létezéséről. Igaz, a CD a kilencvenes évek közepétől, végétől fogva egyre inkább anakronizmusnak volt tekinthető, mégis volt értelme megcsinálni a teljes projektet egy nyilvánvalóan halott médiumra is. De ez egy másik történet, ebbe most nem mennék bele. Most kezdünk bele a MozgóKépTár-portál kiépítésébe a hat CD-ROM tartalma alapján. Ha végeztünk vele, érdemes lesz arról is beszélni.


MozgóKépTár 1-6. - Magyar játékfilmtörténet, a kezdetektől 1944-ig, CD-ROM-sorozat, MFI-HMS, 1996-2011 modellező (társalkotó: Komár Erzsébet, Yasar Meral, Dojcsák József) 
Forrás: Szakadát István

Sok aktivitás volt a 90-es években, de a civil kezdeményezések többnyire elhaltak. A MATÁV induló tartalomszolgáltatás projektjei és a területre való belépése mennyire okozhatta ezt?

Nem volt senki abban meggátolva, hogy bármit csináljon. Az, hogy valaki nem érte el az ingerküszöböt, az nem a MATÁV-on múlott. Bíró például megtette, hogy az IDG-n belül az ABDC-ért küzdött, és ezzel kockázatot is vállalt. Mivel egy számítógépes vállalat adta ki a lemezt, ezért a kezdetekben próbáltunk megfelelni a képzelt elvárásoknak: program shareware-eket, demokat raktunk fel, de gyorsan kiderült, hogy a vevőket a tartalom érdekli, úgyhogy az ABCD-n egyre kevésbé lehetett látni, hogy egy számítástechnikai vállalat adja ki. Rengeteg hamis elképzelés volt a mi fejünkben is. Minden új volt: a médium, a műfaj, a hordozó. Akkor még el kellett magyarázni, hogy mit jelent és mit tud egy CD-ROM. 1993-ban a CD-ROM-ot még úgy „adtuk el”, hogy azt mondtuk, a teljes Shakespeare-összes ráfér egy lemezre. Már ettől hanyatt estek az emberek. Vagy, ha azt mondtuk, hogy egy egész polcnyi könyvből egy másodperc alatt meg lehet keresi, hogy hányszor fordul elő bennük egy adott szó, az is nagyon bejött akkoriban. Két dolgot mondtunk viszont a kezdetektől, ami nem jött be: az egyik az e-learning, a másik az interaktív televíziózás. Nem lehett reflektált tudás a kezdetekben arról, amit csináltunk, mert akkor találtuk ki, amit csináltunk. Én magamat szerencsésnek gondolom, hogy az a tapasztalat, amit akkor szereztem, a mai napig lehúz a földre.

A teljes beszélgetés az ArtMagazin Hálózat című rovatában jelent meg.