Frutta CD-ROM, 1999 Forrás: Kangyal András videó
» videó
Valamiért azt gondoltam hogy az Iparművészeti Főiskolán végeztél és emiatt mentél el az interakciótervezés felé. De valójában a Képzőművészeti Egyetemen végeztél grafikusként.
Nagyon sokat rajzoltam gyerekkoromban és elég könnyen bejutottam a Kisképzőre, aztán a főiskolára is, ahol 1988 és 1994 között Eszik Alajos és Pásztor Gábor növendéke voltam. Szerettem oda járni, de valahogy olyan érzésem volt, mintha a 60-as években megállt volna az idő az Andrássy úton. Engem viszont mindig is az érdekelt, hogy mi történik a jelenben. A rendszerváltást még mindig egy kicsit zárt időszak követte. Nehezen láttál rá a világban zajló folyamatokra és a főiskolán is csak a klasszikus művészeti szakok voltak jelen.
Azért az Intermédia szak előzményeként már 1990 és 1991-ben Waliczky Tamás vagy Császári Gábor is tartottak kurzusokat, illetve elindult Maurer Dóra és Beke László interdiszciplináris festőosztályának programja is.
Igen, de én meg olyan kisfiú voltam, aki kevésbé értette, hogy miért nem „látszik”, ami az Intermédián történik. A zsezsgés tetszett és nagyon izgalmas volt a kísérletezés, de akkoriban, 1990-en környékén még csak azt láttam, hogy Szegedy-Maszák Zoliék dugdossák a zsinórokat egyik dobozból a másikba. Én pedig hiába voltam kíváncsi, nem láttam a végeredményt. Nagyjából ők is ott ismerték meg a „technológiát” hiszen korábban semmi hasonló nem történt az iskolában.
Az Intermédia nagyon fontos és friss megközelítést hozott, én pedig örültem, hogy tovább tud lépni a főiskola tradíciókba fulladó életén. Komoly kihívás volt ezzel együtt. Talán túlságosan is homályosak voltak a kontúrjai. Jó lett volna, ha valaki markánsabb kereteket ad neki, bár ezzel önellentmondásba kerültek volna.
Hogyan kezdtél el számítógépet használni?
A főiskola vége felé apám a bátyjával egy saját építészirodát alapított, és némi latolgatás után vettek egy Integraph gépet. Ezeket annak idején az öbölháborúban használták az amerikaiak térinformatikai problémák kezelésére. Ekkoriban a Silicon Graphics és az Integraph gépek voltak a szupersztárok. Igazi számítógépet akkor láttam először. Volt rajta egy Photoshop 1.0-s program is, de nem volt scanner vagy bármilyen más mód, amivel képet lehetett volna „digitalizálni”. A Photoshop-mintaképek között megtaláltam a színes almát, ezen mindent ki lehetett próbálni. Azt éreztem, hogy de jó, itt a vadnyugat! Ugyan senki nem tudja, hogy mit lehet vele csinálni és hova vezet majd, úgy éreztem hogy ebbe fejest kell ugrani.
Engem a technológiák mindig is a vizualitás szempontjából érdekeltek. Roppant izgalmas történet az, hogy hányféle technika vagy technológia létezett korábban is képek létrehozására, manipulálására. Úgy tűnt nekem – és nyilván sok millió más embernek is–, hogy a számítógépekkel ez nagyon komoly gellert fog kapni és gyökeresen más irányt vesz a technikai képek története. Emiatt kezdtem el apámékhoz bejárni. Minden robotmunkát megcsináltam – a takarítástól a betűkivágásig – csak hogy le lehessen időnként ülni a gép elé.
Időközben három barátommal kitaláltuk, hogy csináljunk egy olyan céget, ami grafikai munkákra szakosodik és a profitjából számítógépeket vehetünk. 4Kéz Stúdiónak neveztük, mert végül tudtuk, hogy mindannyian egy kézzel fogunk egerészni.
Számítógép és megfelelő szoftverek nélkül hogyan tudtatok számítógépes grafikai munkákat csinálni?
1992-ben már volt róla fogalmunk, hogy mire képes a számítógépes képkészítés és -manipulálás. Elég precíz srácok voltunk. Korábban többször papíron vízfestékkel, fogkefével, tésztaszűrővel, kivágott maszkokkal csináltunk hiperrealista képeket. Ezeket, ha fotóval lekicsinyítetted, nem lehetett megmondani róluk, hogy nem számítógéppel készültek. Tényleg úgy néztek ki.
Ez picit feltolta az árat, és végül elég pénzt sikerült összehoznunk. Négy-öt hónap után vettünk pár 286-os PC-t.
Akkor kezdődhetett el az igazi számítógépes grafikák periódusa, illetve gondolom tovább is léptetek a felhasználást illetően.
Elég sok projektbe dobtuk be magunkat gátlástalanul. Alapvetően pénzt kellett ahhoz keresni, hogy a céget fent tudjuk tartani és hogy legyen bevétel, amiből el lehet kezdeni kísérletezgetni. Nem volt egyszerű időszak. Elég sokat dolgoztunk, pedig nem szerettünk volna amolyan kreatív stúdióvá válni. Én személy szerint kísérletezni akartam, de a többieknek is hamar elegük lett abból, hogy egy megrendelőnkkel végzett közös munka esetenként 100-200 oldalnyi faxot termelt.
1995 körül feltűnt a CD-ROM mint hordozó kreatív felhasználása, és bekerült a szótárunkba a multimédia fogalma. Megismerkedtünk a Kurt Lewin Alapítványt jegyző Ligeti Gyurival, akinek egy nyertes Soros-pályázat után eltökélt szándéka volt, hogy feldolgozza a magyarországi cigányság történetét, kultúráját. Ez a terv abban az időben is vegyes reakciókat váltott ki. Egyszóval, izgalmasnak tűnt. A médium pedig adott volt: a CD-ROM. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy vizuális szempontból érdekesen és hitelesen tudjuk átadni a roma kultúra színes világlátását. Tulajdonképpen ott jöttem rá, hogy valamilyen élménytervezés zajlik, amit akkor még nem tudtam elnevezni. Nyelvészekkel, történészekkel, zenészekkel, társadalomtudósokkal dolgoztunk együtt, így megtanultuk, mit jelent az interdiszciplinaritás a gyakorlatban.
CD-ROMA , Bevezetés a magyarországi cigányság kultúrájába, szerk. Ligeti György, Calibra, 1996 Forrás: Kangyal András-videó
» videó
A CDRoma aztán kijutott Amerikába, például ajándékba vittünk belőle Matthew Barney-nak is és pár gyűjteménybe is bekerült. Voltak, akik sokkot kaptak azon, hogy mennyi munkába telik egy ilyen vékony műanyaglemezt megtölteni. Később létrehoztuk a Frutta Elettronica nevű céget, majd további öt-hat CD-ROM-ot csináltunk, például 1999-ben a Perspektíva kiállításhoz.
Mi látszódott számodra ekkor a hálózat és a web világából?
Hogy csúnya. Netscape és Mosaic volt a böngésző. A betöltés alatt forgó világítótornyot nézegetve vártuk, hogy végre történjen már valami. A végeredmény pedig szürke háttéren rengeteg fekete betű volt. Ez engem ebben a formájában egyáltalán nem érdekelt. Persze aztán láttuk a Jodi és az Etoy oldalait is és éreztük, hogy itt valami más készül, mint amit korábban ismertünk.
Perspektíva CD demo, 1999 Forrás: Kangyal András-videó
» videó
A teljes beszélgetés az ArtMagazin Hálózat című rovatában jelent meg.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap tárfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” kiemelt projekt keretei között valósult meg.
