Maróy Ákos, Ichikawa Sota és Max Rheiner, Velence, 2008 Fotó: Július Gyula
Seres Szilvia beszélgetéseinek és kutatásának célja, hogy korabeli művek és dokumentumok hiányában a net art hőskorszakához kapcsolódó személyes emlékeken keresztül mutassa be a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét. A Hálózat blogon második interjújában a szerző Maróy Ákos, IT-szakember és programozó, újmédia-művésszel beszélget.
Üzleti alkalmazásaid mellett újmédia-művészeti alkotásaidról és sokféle aktivizmusodról is ismerhetünk. Corpora projekted a 2008-as Velencei Biennálén képviselte Magyarországot, és ettől az évtől kezdve foglalkozol biokijelzőkkel is. Honnan indult a te számítógépes történeted?
Szegedről, ami egy nagyon progresszív hely volt a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Klasszikus demoscene csapatok voltak aktívak ekkor és rengeteg copy party volt kibérelt helyekkel. Volt egy csapatunk, amelynek tagjait (Molnár Dániel/B2men, Szabó Sándor/Jinx) a közös ideológiai háttér, a cyberpunk rajongásunk kötött össze leginkább, később pedig mindannyian a szegedi Radnótiba jártunk kísérleti matematika osztályba. Többek között Molnár Dani Disc magazint adott ki, én pedig importáltam a Neuromancer játék PC-s változatát Magyarországra, miután a nővérem megvette Nyugat-Berlinben 5¼”-os floppyn.
Mikor fértél hozzá először hálózathoz?
Az 1990-es évek elején a Szegedi Egyetemen már volt BitNet és be lehetett járni egy terminal-terembe. Volt ott egy 4361-es IBM (plusz egy VAX is), aminek a fizikai termináljához le lehetett ülni. Ez volt a HUSZEG11 nevű gép.
A közös magyar gép egy IBM 3090-es volt, a HUECO11 nevet kapta és az összes magyar egyetem által birtokolt gép fizikailag a KÖZGÁZ Kinizsi utcai épületében volt. Szegeden a híres 3-as teremben csoportosultak az emberek, aminek a plafonja merev lemezekkel volt befedve. Hardcore volt az egész: régi vas CRT-k, melyekbe fizikailag volt beépítve egy csengő a hagyományos írógép hangjával. Onnan lehetett tudni hogy ki az aki totál kezdő, hogy ezt nem kapcsolta ki és minden leütésekor csengett egyet. Az online help például akkoriban a billentyűzet alatti kinyitható ajtón keresztül elérhető mini spirálfüzet volt.
Eltudtatok érni külföldi hálózatokat és tartalmakat?
A BitNet nevű hálózaton volt akkor Magyarország, ami egy európai akadémiai hálózat volt. Levelezőlisták már léteztek és volt már Gopher is. A netek közötti net (az inter-net) akkor még nem létezett és nagyon bonyolult volt a regionális hálózatokon túlmenni. Szerencsére ftpzni azért már tudtunk. Akkor a nagy szoftveres, ftp archívum a simtel20 volt, ami az USA-ban a White Sands Missile Range-en volt elhelyezve. Akinek ott volt fent anyaga az nagyon menőnek számított. Az egész úgy ment, hogy voltak ftp gatewayek, amikkel e-mailben kommunikáltál. Elküldtél egy BitNetes e-mail címre egy ftp parancssorozatot, ami célba ért és visszaküldte e-mailben a választ fél nap múlva.
Mire használtátok a hálózatot akkoriban?
Az TTK-s kari újságot, a NewTon(e)-t Gopherre raktuk fel, ez akkor célszerűnek tűnt. Nagyon gyorsan elindultunk abba az irányba, hogy jó ez a World Wide Web, csináljunk mi is ilyet. Molnár Dani szerezte meg valakitől az instrukciókat ahhoz, hogy hogyan álljunk neki. Ekkoriban minden tanszékcsoport kapott egy Sun szervert, amit nem nagyon tudtak kihasználni.
Mi meggyőztük őket, hogy szeretnénk a biológus tanszékcsoport szerverét üzemeltetni. Így lett saját webszerverünk. Tölgyes Lászlónak az első online galériája ugyanebből a kontextusból adódóan a szegedi BTK szerverén indulhatott el „Gondolatjel” néven.
A korai weblapok regisztrációjához a BME készített 1995-ben egy gyűjtőoldalt. A tartalomkeresés a 90-es évek elején mennyire számított aktív tevékenységnek?
Még nem voltak kereső programok, ezért elkezdtünk érdekességeket gyűjteni.
A blog, vagy weblog akkor még nagyon fontos volt, hisz ez volt az „érdekes weboldalak naplója, amiket találtál”. Onnan tudtunk új oldalak letrejöttéről, hogy mások weblogjában megláttuk azokat. Ekkor még ha nem tudtad a pontos útvonalat megadni a tartalomhoz, akkor semmi sem jött be. Emiatt a tartalomkeresés nagyon aktív időtöltés volt az életünkben. Az érdekes dolgokat listáztuk és próbáltuk a magyar közegben terjeszteni. Ennek következtében jöttek a mindenféle megkeresések.
Kik kerestek meg titeket és milyen célból?
Például eljött egy svéd újságíró csapat interjút csinálni Szegedre, és hoztak polókat Timothy Leary híres feliratával: „The PC is the LSD of the 90s”, mi pedig ott dünnyögtünk, hogy nekik két mobiltelefonjuk van fejenként. Nekünk persze egy sem volt.
Diana McCarty meghívott minket a MetaForumra mint magyar cyberpunk csoportot, bár ezzel mi mindig ellenkeztünk.
De nemcsak online, hanem fizikailag is aktívak voltunk. A JATE Klubban havonta csináltunk egy előadássorozatot, ahol mindenféle témák voltak a filmvetítéstől kezdve, a NANE-sok meghívásán át más közéleti témák megvitatásáig. Jól tükrözte a korszemléletet 1995-ben hogy a Szivárvány Egyesület előadását nem tudtuk megtartani, mert a kidobók közölték hogy megverik az összes buzit, aki ide lejön.
A MetaForumon való megjelenést és részvételt, illetve magát az eseményt mennyire érzed fontosnak a fejlődésetekben?
A MetaForum nagyon nagyon fontos eseménysorozat volt 1994-ben, 1995-ben és 1996-ban. Hakim Bey, John Perry Barlow, Geert Lovink, Heath Bunting és sokan mások jártak itt személyesen. Ez nagyon sokat tett ezért a szcénáért. Itt járt a korai netszcéna összes fontos képviselője, aminek a révén belecsöppentünk ebbe az akkor világszerte sem túl nagy méretű közösségbe, amely aktívan formálódott. Korjelenség volt ez az aktivizmus és mindenhol voltak emberek, akik látták hogy miért érdekes és érdemes ebben részt venni a kezdetektől. Valamelyik MetaForumon találkoztunk Mészöly Suzyval, aki említette a C3-at. Megkérdeztük tőle hogy „Suzy, érdemes-e a high-tech Disneylandedet megnézni?” Azt válaszolta, hogy kötelező. Éltünk a lehetőséggel és nagyon előremutatónak tartottuk azt ami a C3-ban elkezdődött, azokkal az anakronizmusokkal együtt hogy ki fog Silicon Graphicsen 3D-zni Magyarországon? Nyilván senki, de végülis volt rajta Unix és lehet rajta hálózatozni.
A teljes beszélgetés az ArtMagazin Hálózat című rovatában jelent meg.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap tárfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” kiemelt projekt keretei között valósult meg.